A szilveszteri németországi események kapcsán, újra fellángolt a kétpólusú vitakultúra. A poszt célja, hogy kicsit más megvilágításban vizsgálja a témakört, rámutatva olyan esetleges összefüggésekre, melyek döntően befolyásolhatják a jelenségről alkotott képünket. A Merkel által képviselt csúsztatásokkal teli, képmutató bagatellizálást, legalább annyira súlyos hibának tartom, mint a demagóg jobboldali, Európa bukásával riogató(erről később bővebben) populizmust. Ennek a kétpólusú vitának egyetlen hozománya, hogy a kialakult helyzet, semmilyen formában nem lett még kezelve nemzetközi szinten. Hagyjuk eszkalálódni, érdemi beavatkozás nélkül. Szó nélkül asszisztálunk(már aki) a politikusok rövidtávú haszonszerzési akcióihoz, egy rendkívül fontos időszakban. Ássunk kicsit mélyebbre, vizsgáljuk meg a kölni események mögött esetlegesen húzódó szociokulturális-pszichológiai jelenségeket. Vizsgáljuk meg, milyen történelmi párhuzamok és tapasztalatok segíthetek elkerülni a gyűlölet és a rasszizmus elszabadulását. Nem, nem Mohamednél kezdjük.

Neurózis

Úgy gondolom, súlyos tévedés az elkövetők kulturális-származási hovatartozását egyelőre középpontba állítani. Véleményem szerint az elkövetők viselkedésmintáinak eszkalálódásában, sokkal nagyobb beleszólása van azoknak a szociális traumáknak, amiket útjuk során vagy az előtt átéltek. A háborús neurózis fogalma nem idegen dolog, az európai ember számára. Szinte mindegyikünk családjában, pár generációval ezelőtt át kellett élnie felmenőinknek. A világháborús naplókból néha igazán rémisztőnek tűnik, hogy egy civilizált nyugati ember mennyire gátlástalan, állati szintre vetkőzheti le a normáit. Frederic Manning, regényében bevallja, hogy van ebben a vérszomjban valami élvezetes: "a csata extázisa"-ról beszél, amelyhez képest még a "szerelem extázisa is[...] kevésbé elsöprő" Remarque csataleírása sem különb melyben hőse Bäumer és társai

 "veszélyes vadállatokká válnak": "Nem harcolunk. Védekezünk a megsemmisülés ellen [...] Őrjöngő düh fog el bennünket [...] Pusztíthatunk és ölhetünk, hogy megmeneküljünk és bosszút állhassunk magunkért. [...] Semmi érzés nincs már bennünk egymás iránt. Alig ismerünk egymásra, ha zaklatott szemünk előtt felbukkan a másik képe. Érzéketlen halottak vagyunk, akik valami trükknek, valami veszedelmes varázslatnak a segítségével még futni és ölni tudnak"

Nem nehéz megtalálni a párhuzamot e sorok, és a mostani közel-keleti állapotok között. Fontos lenne megérteni, hogy az elmúlt években  több millió olyan személy érkezett Európába, akik a háborús neurózisok különböző formáinak terhét cipelik magukkal. Olyan pszichés anomáliákkal, amelyek kapcsán egy átlagembert szanatóriumi kezelésre küldenének. Ezzel ellentétben ezeket a személyeket kiengedjük kontroll nélkül a társadalomba. A lövészárokból, ahol az értéket és a cselekvést az alkohol, a nikotin, a vér és a sperma folyásiránya határozza meg, sokkal hosszabb út vezet vissza a társadalomba. Sokkal hosszabb, mint Aleppótól Berlinig.

Behódolás

 Az európai populista jobboldal egyik kedvenc frázisa. A nyugat alkonya, az életformánk bukása, a keleti átok,... A könyökünkön folyik ki, hogy az összeomlás szélén táncol az életformánk(Spengler óta hallgatjuk). Magam részéről nem igazán látok ebben rációt. Van egyfajta történelmi-civilizációs dinamika, mi szerint, az alacsonyabb kultúrák behódolnak a magasabb kultúrának, kivéve, ha az alacsonyabb kultúra puszta fizikai erejében felülmúlja, a magasabb kultúra szellemi fölényét. Sokszor beszélünk Rómáról és a barbárjairól, Athénról és Spártáról, a Ming korabeli Kína és a Portugál/Spanyol hódítókról az akkor globálissá váló versenyben.  Ezekről a párhuzamokról igen sokan beszélnek, mégis valószínűleg tévesen. Fizikai szinten egyértelműen mi vagyunk az erősebbek, a nyugati világ katonai dominanciája és puszta fizikai ereje, összehasonlíthatatlan az iszlám világ államszervezeteivel. Ezzel nem is nagyon szoktak riogatni, a főbb érv az a mecsetekkel megtöltött Európa és a csadoros feministák elszaporodása. Ha viszont kijelenthetjük, hogy az iszlám nem lehet az "erősebb barbár" akkor, csak abban az esetben hódolhat be az európai kultúra, ha az iszlám "magasabb kultúrát" képviseli. Nem lehet, hogy túlbecsüljük az iszlám kulturális erejét és tartalékait? A Közel-kelet "összetartó" ereje biztos az Iszlám? Vagy az iszlám világ országai, egyszerűen csak szerencsés történelmi helyzetben vannak? Biztosan azért tudnak olyan erős államalakulatok létrejönni, mint Szaúd-Arábia vagy Irán, mert a kultúrájuk segített volna ebben? Vagy egyszerűen csak azért, mert az iszlám világ alatt van a világ, gazdaságosan kitermelhető kőolajtartalékának igen nagy százaléka? A Közel-Kelet államalakulatai az olajuk nélkül még azt a minimális életszínvonalat sem tudnák fenntartani, amit most. A mezőgazdaság, a könnyű és nehézipar, annyira primitív színvonalon van, hogy nem lenne képes semmilyen gazdaságot és ahhoz kötődő társadalmat fenntartani. Tekintsünk csak vissza nem is olyan régre, a 20.sz. első felére mikor még a Közel-Kelet egyáltalán nem számított mérvadónak a világ kőolajtermelésében. Mi volt akkor a Közel-Keleten? Nagyjából semmi. Törzsi kultúrák éltek, éldegéltek az európai gyarmatbirodalmak igazgatása alatt. Komolyan attól az iszlámtól félünk, amely a böjtöt a nap járásához igazítja? Hogyan böjtölnének a sarkkörökön túl, ahol télen/nyáron, nem kel fel/nyugszik le a nap, napokig/hetekig? Tényleg egy olyan kultúra beolvasztó erejétől félnénk, aki még azt sem fogadja el, hogy a föld gömbölyű(geoid)? Az iszlám világ olaj nélkül, nem lenne sokkal magasabban jegyezve, mint bármelyik belső-afrikai törzsi kultúra, amely valamilyen formában fuzionált a kereszténységgel.

A szerencse átka

A szerencsés történelmi helyzetben lévő népcsoportok félreértése kapcsán, igen sötét emlékeink vannak itt Európában. A mai napig a közbeszédben tabunak számít a 19.sz.-i kelet-európai zsidóság helyzete. Egy olyan folyamat, amely végül a holokausztnak nevezett civilizációs katasztrófába torkollott. A holokausztot a mai napig a politikai korrektség jegyében, ok-okozati összefüggések nélkül, a náci eszme, mint a gonoszság földi megtestesítőjének nyakába varjuk. Pedig a nácizmus nem egy spontán manifesztálódott gonoszság, a nácizmus egy létező, valós társadalmi problémára adott katasztrofális válaszreakció. Miről is van szó. A középkori feudális Európában a zsidók nem juthattak földhöz. Ennek következményeképp, a zsidóság legnagyobb része számára a kereskedelem maradt az egyetlen megélhetési alternatíva. Amikor jó 100-150 év lemaradással, Kelet-Európába is begyűrűzött az ipari forradalom, amely az ipar fejlődésével a mezőgazdaságból a városok felé indította a belső népvándorlást, a zsidóság rendkívül szerencsés helyzetben találta magát. A városokban megszülető új osztállyal, a proletariátussal szemben, a zsidók között jóval magasabb volt az írni-olvasni tudás százalékos aránya, hiszen ez számukra elengedhetetlen volt a kereskedelemben. Ebből törvényszerűen következett, hogy Kelet-Európa országaiban, rendkívül felülreprezentáltak voltak az orvosi, jogászi, hivatalnoki pozíciókban. Ez egy olyan jelenség, amelynek megértése, a ma emberének nem okoz gondot. 100 évvel ezelőtt viszont (amikor még az eugenika áltudománya versenyzett a darwinizmussal), egyáltalán nem volt, ennyire egyértelműen felfogható jelenség. Ennek a társadalmi szakadéknak(ami, mint látjuk egyben etnokulturális határvonal is volt) a felszámolására adott rossz válasz volt a nácizmus, és Hitler "végső megoldása". Hajlamosak vagyunk démonizálni az effajta "végső megoldást" pedig egyáltalán nem volt példa nélküli a történelem folyamán. Sem előtte, sem utána(legyen szó Dzsingisz kánról, Hitlerről, Sztálinról, Pol Potról, vagy a Ruandai népirtásról). A végső megoldásban pedig, egyáltalán nem az a legrémisztőbb, ahogyan kinéz, vagy ahogyan kivitelezik, vagy amilyen torz erkölcsök szükségesek a véghezviteléhez. Nem. A végső megoldásban az a legrémisztőbb, hogy működik! Hitler előtt létezett olyan dolog, hogy "zsidó kérdés" ? Igen létezett(akármennyire is tabu róla beszélni a mai napig). Hitler után létezett? Nem, nem létezett. Zsidók nélkül zsidó kérdés sincs. Ez az igazán hátborzongató. Hitler végső megoldását már Hitler előtt jóval felvetették, Hitler csak az első volt, aki ehhez megkapta a társadalmi támogatást is. Fontos lenne ezekről a párhuzamokról nyíltabban beszélni, akkor is, ha saját történelmünk tabuit kell feszegetnünk miatta.

Harc az idővel

Nem kizárt tehát, hogy félreértelmezik a helyzetet, akik napjaink eseményeit a nyugat és az iszlám ütközésének fogják fel. A sajnálatos kölni események talán sokkal inkább annak a következményei, hogy háborús neurózisban szenvedő milliókat engedünk(már aki, én pl. soha nem támogattam, de ha a többség így akarja, hát legyen, elvileg ez lenne a demokrácia) be kontrollálatlanul a társadalmunkba. Ezeknek az embereknek nem a beilleszkedést kell megtanítani. Nem, még nem. Ezeknek az embereknek pszichiátriai kezelésre van szüksége. Csak ezek után beszélhetünk a kulturális különbségek miatti beilleszkedés szükségességéről. Amíg tabuink miatt nem merjük megfelelően elemezni a helyzetet, nem is fogunk tudni jó válaszokat adni rá. Most is vannak olyan hangok elvétve, akik a "végső megoldáshoz" hasonló pogromokért kiáltanak. A nyugatnak pedig bőven megvan a puszta fizikai ereje ahhoz, hogy az egész Közel-Keletet beledózerolja a tengerbe! Csupán a politikai felhatalmazás hiányzik hozzá. A politikai felhatalmazás pedig előbb, vagy utóbb, de meglesz, ha nem állítunk fel egy életképes alternatívát a "végső megoldással" szemben. Mert minél tovább söpörjük a valós kérdéseket szőnyeg alá, annál kevesebb időnk marad, a társadalmat meggyőzni a békés megoldásról. Most még a társadalom igen kis százaléka választana brutális megoldásokat(csak nagyon hangosak). Amik mostanában történnek Nyugat-Európában, egyáltalán nem lépték még át a társadalom ingerküszöbét. Az elmúlt évek eseményei egyike sem volt Európa 9/11-e, ahogy sokan állították. Ahhoz sokkal több kell, nem tudjuk megmondani micsoda, de ha bekövetkezik, higgyétek el, senkinek nem kell majd leírnia ezt a megállapítást, mindannyian tudni, érezni fogjuk. (lásd még: Bándy gyilkosság, Veszprémi késelés, egyáltalán nem példátlan hazánkban sem a nemi erőszak, sem a gyilkosság. Mégis bizonyos tényezők együttállása kontrollálhatatlan erőszak és gyűlölethullámot indíthat el). Mindezekből következően, véleményem szernt a "szabad világ" nem az iszlámmal versenyzik. Nem az iszlámmal, hanem saját magával, és az idővel.