Magyarország a szimbolikus politizálás non plus ultrája. Szimbolikusan nevezünk át utcákat-tereket, szimbolikusan adunk át Nokiás dobozokat, szimbolikusan láncoljuk magunkat kapukhoz, hordunk kockás inget, temetünk koporsóba jogállamot, hordunk fekete ruhát munkába, bontunk és építünk szobrokat, vonulunk ki az ülésteremből. Ennek a szimbolikus politizálásnak vált áldozatává a trikolor kokárda is. Nem telhet el március 15-ei beszéd aktuál-politizálás nélkül.

Nem telhet el ünnep anélkül, hogy valaki ne keresne párhuzamokat az aktuális "elnyomók" - "elnyomottak" szekértábor politikájához. Mintha mindenki elfelejtette volna, hogy miről is szól ez a kokárda. Minek a jelképe a 48/49-es szabadságharc és a trikolor?  A modern nemzetállamok felemelkedése a francia forradalom után számos jelentős következménnyel járt, alapvetően megváltoztatta a nemzetközi politika természetét. A dinasztikus háborúk, melyek során a fejedelmek különböző nemzetiségi parasztokból álló seregeket vezettek csatába, hogy elfoglaljanak egy-egy város vagy tartományt, lehetetlenné váltak. Spanyolország nem "birtokolhatta" többé Németalföldet, sem Ausztria Piemontot, csupán azért, mert házasság vagy hódítás révén valamikor megszerezte. A nemzeti érzés súlya alatt megroskadt a Habsburgok és az ottománok birodalma. A nemzeti érzés nem annyira régi dolog, mint sokan gondoljuk. Az emberek patriotikus kötődést éreznek/éreztek nagyobb társadalmi csoportok iránt. Az ipari forradalomig azonban az ilyenfajta csoportok nem voltak nyelvileg és kulturálisan meghatározott egységes entitások. Az iparosodás előtti társadalmakban az élet minden mozzanatát az osztálykülönbségek szabályozták, és szinte átláthatatlan korlátokként akadályozták az azonos nemzetiségű egyének érintkezését is. Egy magyar nemes sokkal több hasonlóságot mutatott egy német nemessel, mint a saját birtokán élő parasztokkal. Nem, csak azért mert társadalmi helyzete nagyjából megegyezett a németével, hanem azért is, mert ugyanazt a nyelvet beszélte, míg parasztjaival gyakran nem tudott közvetlenül szót érteni. A modern tudományok fejlődése viszont minden alkalmazóját radikális változtatásokra kényszerítette. A társadalmak egységesebbek és képzettebbek lettek. A társadalmakat megosztó régi osztálykülönbségek, családi, törzsi, és vallási válaszfalak lassacskán eltűntek, s az emberek között alig maradt több társadalmi kapocs, mint a közös nyelv és a közös nyelvi kultúra. A nemzeti érzés felébredése és annak energiájából kitörő 48/49-es forradalom és szabadságharc nem más, mint a magyar nemzet megszületésének pillanata. Amikor kitűzöm, a kokárdát ünneplek. Ünneplem a nemzetet, amelynek része vagyok, és ami mindenben meghatározza kulturális és társadalmi identitásomat. A nemzethez tartozást korra, nemre, vallásra, bőrszínre, származásra, politikai hovatartozásra való tekintet nélkül. A kokárda annak a jelképe, hogy közösségünk elfogadta az egységes emberi értékeket és a sötét feudális korból egy modern társadalommá alakult át. Ez pedig büszkeséggel kell, eltöltsön mindenkit, aki ennek a közösségnek a részese. A kokárdát aktuálpolitikai szimbolizálásra felhasználni, szekularizált blaszfémia! Sokkal, de sokkal előrébb tartanánk, ha a kokárda értékét és eredeti jelentését visszaadnánk, mert egy olyan múltbéli cselekedetet szimbolizál, amire ténylegesen és joggal büszkék lehetünk! Ezt pedig senki sem sajátíthatja ki magának, mert ez egész társadalmunk büszkesége, nem azé, aki éppen kampányolni akar vele! Adjátok vissza a kokárdámat!