Egyik sárga másik irigy

Kevés dolog mutatja be jobban az országban lévő közállapotokat, mint a mai taxistüntetés és annak sajtó illetve komment visszhangja. Nem szabad objektívnek lenni, nem kritizálhatsz senkit anélkül, hogy ne lennél beskatulyázva. Vagy rohadt taxis hiéna vagy, vagy rohadt Uber csőcselék.

Sok taxissal valóban gond van. Igen, hiába az új szabályozás még mindig rengeteg pofátlan utas kopasztásra specializálódott hiéna van. Igen valóban vannak köztük bunkók, igen valóban sokuk, sokkal többet képzel magáról, mint kéne, igen ez mindig is így volt mióta csak van taxizás Magyarországon. Lenne bőven mit tenni, ez viszont nem jelenti azt, hogy bármit elfogadok, ami nem ők. Miért kell nekem szégyenkeznem ebben az országban azért, mert nem vagyok hajlandó igénybe venni olyan szolgáltatást, aminek az üzleti modellje adóelkerülésre és az állami szabályozás kikerülésére épül? Miért nem lehet elképzelni azt, hogy sem a taxi sem az uber nem tetszik? A taxi szolgáltatás színvonala nem az uber óta lett rossz. Mi több, régebben még a mostaninál is sokkal borzasztóbb volt. Miért nem volt soha tömegmegmozdulás a minőségi taxi szolgáltatásért? Akkor miért nem zavartak senkit a taxisok pofátlan lehúzásai és most miért igen? Ja, hogy mert régen elfogadtuk, hogy hát ez van. Furfangos gyerekek ezek a taxisok. Jó magyarok, a jég hátán is megélnek! Igazi példaképek voltak! Most végre itt az uber, mind taxisok lehetünk! Erről szól az egész. Kevés dolog mutatja be jobban a homo kádárikusz képmutató, aljas kapzsiságát, mint ez, hogy az soha nem zavarta az embereket, ahogyan a taxisok pofátlanul megloptak mindenkit. Személy, intézményt, bárkit. Nem, ez nem volt baj. Most viszont lázadás van, végre lophatnánk mi is, de nem engedik! Pedig nekünk ez JÁR! Nem az a baj, hogy a taxis meglop! Nem! Az a baj, hogy mi is lopni akarunk és irigyek vagyunk! A homo kádárikusznak joga van lopni! Neki ez jár!